A halogatás a feladatok elodázása, mindenáron való elkerülése az utolsó pillanatig, vagy a határidő lejárta utánra. Egyesek az időhúzást az önszabályozási kudarc egyik formájaként határozzák meg, amelyet a feladatok elvégzésének irracionális késleltetése jellemez a potenciálisan kellemetlen következmények ellenére.
A szó a latin „procrastinare” szóból származik, ami egyszerűen annyit jelent, hogy holnapra halasztani. Más nyelvek is kínálnak hasonló, megúszást segítő kifejezéseket, mint például a rossz hírű „mañana" a spanyolban, vagy a „bukra" az arabban. Mindazonáltal a jelenség többet jelent, mint időhúzó taktikát vagy tétovázást.
Úgy véljük, hogy - a közhiedelemmel ellentétben - a halogatás érzelemszabályozási kérdés, nem pedig időgazdálkodási feladat vagy jellemhiba. A halogatás valódi oka az a szorongás, bizonytalanság, frusztráció vagy önbizalomhiány, melyet a vállunkat nyomasztó feladathoz kötődő negatív érzelmek váltanak ki.
Van néhány gyors megoldás, többek között:
- Tűzzünk ki kis célokat
- Szervezzük meg a feladatokat
- Koncentráljuk a figyelmünket
- Távolítsuk el a zavaró tényezőket
- Vegyük magunkat körül motiváló emlékeztetőkkel
Mindez szép és jól hangzik - de hogyan kezdhetjük el ezeket a gyakorlatba átültetni? Ebben segíthetnek a pszichológusok.